[Verse 1] Kint ül a csend az ablakomnál Álmosan néz be a fény A bögréd helye üres az asztalon Túl nagy most ez a reggel, túl nehéz
Száz napja nem csörög a telefonod Száz napja várom, hogy írsz A kabátod szaga még itt maradt De a kezed melege már kiszivárgott a húsomból
[Chorus] Száz nap Melinda nélkül Száz éjszaka, hogy nem vagy itt Százszor futok végig a képeiden Mintha attól könnyebb lenne kicsit
Száz nap Melinda nélkül Nem szokik hozzá a szív Minden óra lassan ég el És csak a neved marja belül a csendet megint
[Verse 2] Az ágy szélén hagytad a hajcsatod Nem merem elrakni rég Fogmosás közben félreállok Mintha még mindig jönnél mellém
Barátok írnak, hogy menjek velük A válasz sosem kész Hogy mondjam el, hogy ott is veled vagyok Miközben téged nem érdekel, hová tűnök én
[Chorus] Száz nap Melinda nélkül Száz éjszaka, hogy nem vagy itt Százszor futok végig a képeiden Mintha attól könnyebb lenne kicsit
Száz nap Melinda nélkül Nem szokik hozzá a szív Minden óra lassan ég el És csak a neved marja belül a csendet megint
[Bridge] Visszaszámolok a semmibe Kilencvenkilenc, kilencvennyolc, megint De te már nem lépsz be az ajtón Csak a kulcs koppan bennem, ahogy elhittük, hogy lesz még több időnk
[Chorus] Száz nap Melinda nélkül Száz éjszaka, hogy nem vagy itt Százszor futok végig a képeiden Mintha attól könnyebb lenne kicsit
Száz nap Melinda nélkül Nem szokik hozzá a szív Ha egyszer mégis visszanéznél Látnád, hogy itt maradtam, ahol elhagytál, pont itt
Musikstil
Moody Hungarian pop ballad over soft piano and warm pads, male vocals up close and intimate, verse 1 almost whispered. Chorus swells with airy synths and distant toms, subtle bass tying it together. Final chorus adds low harmonies and a gentle string layer for emotional lift, then ends on a fragile, dry vocal line.