Letépett álmok a zsebemben Összegyűrt fényképek, rég elvesztem Ha nyúl felém egy kéz, belerúgok Hisz gyengének látom azt is, aki süllyed, mint én, de kiáltni tud
**Híd** Mi lenne, ha most hazamennék? Ha kimondanám: „elfelejtettem, ki is lennék” Ha leraknám mind, ami bennem éget És nem a várost vágnám szét, hanem végre a láncaimat, amiket húznak a mélybe
**Refrén** Düllöngök az éjszakában, szét árnyékolt a határ Minden szó egy gyenge szikra, ami bennem lánggá áll Belekötök félig mindenki,
**Lezárás** Az utca elcsendesül, hajnalt hoz a szél A neonfény helyén szürke reggel kél Fáradt szememben kérdések rezegnek Ma is ugyanaz leszek-e, vagy egyszer tényleg felébredek?