Láss! Láss! Csak, hogy tisztán láss! nyitom szemed,csukom a szád eljött a megvilágosodás szájat tátva csukott szemmel mint az átlagos ember birka nép közé tartozol míg nálunk ropog a fegyver kirántunk a szürkeségből jövünk mint angyal az égből áldás neked, már közénk tartozol átok nekik, már belőlük falatozol Sötét angyalaim serege kik rá rontanak a birkára repülnek az égen,karmaik élesek még magukra nézve is veszélyesek sikoltozva halsz s mi holtan sikoltunk. Ott a sötétben majd elringatva álmodsz mert álomba ringatunk. Szép lassan ki fingatunk.
Láss láss csak, hogy tisztán láss! Újabb percek egyre közelebb a közelgő semmihez Holnap új nap és még mindig nem értek semmihez Szánalmas jelentéktelen időintervallumok A sötétségben gubbasztva érzem h megbarnulok Lelkileg teljesen elhalok szép lassan megbetegszem Ugyaníg lesz akkor is ha majd a végén megöregszem Két kiszárat golyó és megannyi üvegszem Elmúlok bár később mint szerettem volna A tervem még mindig ugyanaz ezerszer átgondolva
Nézőpont kérdése az, hogy hova tartasz és én hova tartok Mindig ott tapicskolok ott mászok ahova ti oda szartok Ez a világ már rég kitaszított kilökött a semmibe, magából Alig várom, hogy itt hagyjalak titeket kilépjek az élők hadából Sorsom kinlódás szenvedés közben meg milliónyi hamis érvelés Van még remény jobb is lehet de mindezért megannyi térdelés Érdekletelenségből építek magam köré falat és némulok meg mögötte Én a milliószor körbevizelt fa és csak fekete hideg lángok vannak körülötte.