Csak egy régi kép

Régi képeket nézek,
egy szőke kisgyerek szomorú,
mert elvették játékát,
szemében angyali könnykoszorú.

Úgy lengi körbe a bánat,
úgy teríti rá fátylát,
mikor a rügyező hatvanas évek,
fekete fehéren bontsa ki szirmát.

Az a szomorúság talán,
azóta is bennem él, örök tűzével,
valami erős kapocs köti hozzám,
belém vésődve az élet véres betűjével.

Bennem örök kérdés a miért,
bennem örök imát dobog a szív,
szárnyatlan angyalok között,
a lélek örök harcot vív.

A kisgyerek azóta is szomorú,
pedig már hosszú utat bejárt,
bár maga előtt görgeti az idő,
de egyszer jön valaki, ki így szól,
végállomás, a jegyed lejárt.