Veled megáll az idő, kizuhanok önmagamból és lebegek a szférák felett. Mi tart még engem itt ebben a megromlott világban? Talán az a remény, hogy találkozzam egy tiszta szívű lánnyal. Végképp elrejtőzni nem tudsz már előlem, nem tudsz előlem. szólíts halkan, szépen, kedvesen, ha érzed a közelségem. Édes álmokat gyűjtöttem, s reggelente ódon, kopott bőrgerincű könyvbe préseltem őket, gondosan. Minden lapja közt egy álom, amit újra lehet álmodni, ha bánt ez a megalkuvó világ. Veled megáll az idő, kizuhanok önmagamból és lebegek a szférák felett. Mi tart még engem itt ebben a megromlott világban? Kopott bőrgerincű könyv minden lapja közt egy álom, amit újra lehet álmodni, ha bánt ez a megalkuvó világ. Veled megáll az idő, kizuhanok önmagamból és lebegek a szférák felett. Mi tart még engem itt ebben a megromlott világban kizuhanok önmagamból és lebegek a szférák felett, mindenek felett.