Ébredés

Egyszer csak itt termett,
A semmiből valami lett.
Mint halvány fénysugár,
Mi áttört a fák ágainál.
Szunnyadó remények, lépnek, s élnek.
Vágyakozó vágyak közelítenek ismét meg.
Általa kelt ismét szívemben az élet,
S valahány szív remél, mosolya most éltet.
Mint, mikor lágy pázsit füve a testem érinti,
Oly kellemes ez érzés, melyben lelkem részesíti.
S a találkozás öröme e csodás napsugárral,
Szívem, lelkem melegíti, mikor megszólal hangjával!