A fénysugárka gyöngyözött világra, A csillagúton égi szél hozott, S a fény s a lelked-ötvözött "csodában" A csábmosolyba rejtve suttogott. A lélek álma kélt a fényvilágban, A pillanat teremte életet, Mesélte szépeket nekünk, s csodákat, A perc további álmokat lehelt. Hiába szép a kép, ha nincs ecset, S ha nincs, ki fesse még tovább a szépet, A pillanat varázsa szendereg, S aranyba mártva néha újra ébred, Idő rohan, de pillanat csodája Remény, amíg a dobbanást kiáltja.