Megkésett vallomás

A fénysugárka gyöngyözött világra,
A csillagúton égi szél hozott,
S a fény s a lelked-ötvözött "csodában"
A csábmosolyba rejtve suttogott.
A lélek álma kélt a fényvilágban,
A pillanat teremte életet,
Mesélte szépeket nekünk, s csodákat,
A perc további álmokat lehelt.
Hiába szép a kép, ha nincs ecset,
S ha nincs, ki fesse még tovább a szépet,
A pillanat varázsa szendereg,
S aranyba mártva néha újra ébred,
Idő rohan, de pillanat csodája
Remény, amíg a dobbanást kiáltja.