Az éjszaka álmos fényében járok, A hold mosolyogva kérdezi hogy vagyok. A Merkúr és a Vénusz átöleli egymást, A tejúton pedig ott a végállomás. Ilyenkor jó vagyok, csak egyedül némán, Zuhanok az álmaim csillogó hídján. Ilyenkor jó vagyok, nevetek hangosan, Most úgy érzem hogy mégsem vagyok hontalan. Hangos zajjal ébreszt a reggel, az arcomba süt a nap, szólít, hogy kellj fel. Ilyenkor jó vagyok, mert lelkemben élek, Érzem a virágos parfümök létet