Ha újra születnék

Sokszor gondolkodom azon, ha újra születnék,
Ugyanígy élnék-e, vagy más ember lennék még.
Talán ugyanúgy dalolnék, és írnék új dalokat,
Mosolyt keresnék mindig a hétköznapok alatt.



Az élet olyan furcsa, néha kiszámíthatatlan,
Egyik percben felemel, aztán elhagy váratlan.
De bármerre sodorjon engem egyszer a világ,
A szívem mindig visszatalál oda, ahol várnak rám.



Ha újra születnék, vajon ugyanaz lennék-e?
Ugyanígy keresném a fényt az emberek szemébe'?
A képek és az újságok mesélnek majd helyettem,
Hogy milyen voltam itt, amíg közöttük éltem.



Sokszor gondolok arra, mi minden lehettem volna,
Hány út maradt mögöttem, amit nem jártam soha.
De a sors új lapokra írja minden történetem,
És minden új reggelben ott él tovább az életem.



Ha újra születnék, vajon ugyanaz lennék-e?
Ugyanígy keresném a fényt az emberek szemébe'?
A képek és az újságok mesélnek majd helyettem,
Hogy milyen voltam itt, amíg közöttük éltem.



Ha egyszer véget érne minden, mit itt hagyok magam mögött,
Remélem lesz, ki azt mondja majd: jó ember volt közöttünk.
És ha van még egy új út valahol a végtelenben,
Talán újra dalra fakad majd a szívem csendesen.