Gyebrovszki Ilona: A fecskefarkú lepke

Patak partján pillangó völgy,
titkos vizét őrzi egy tölgy.
Faóriás mond most mesét,
kicsi pille történetét.:

Nagy utat járt be a hernyó,
sziklafalat gyorsan mászó.
Ágaimat dédelgette,
sok levelem mind megette.

Aztán egy nap túljóllakott,
kis gubóba bábozódott.
Őkelme itt jót álmodott,
felhőket lesve hintázott.

Meseúton dudorászva,
lét ösvényén varázsolva,
sárga színű Nap tüzében,
átalakult rejtekében.

Illeg, billeg csipkés ingbe,
rojtos, fényes nyár köntösbe.
Kék szalagos friss szoknyába,
fecskefarkú rokolyába.

Pillangó lett a tündérke,
lepkeszárny viszi messzire.
Száll a szíve szép virágra,
hatalmas nagy magasságra.