Gyebrovszki Ilona: Csoda musztáng Hajnalpír

Csoda musztáng Hajnalpír


Csillagpatás nemes paci,
széles otthona a préri.
Hajnalpír hókája kecses,
vadlovak közt nagyon édes.

Füves pusztán szabadon él,
elvadultan jókat remél.
Napkeltében úgy andalog,
féltve óvják az angyalok.

Szépen fénylik dús sörénye,
lobogva a messzeségbe.
Hajnalban két szeme csillog,
vadóc gondolattól villog.

Várják végtelen vad mezők,
édes ízű friss legelők.
Simogató meleg esők,
fehér színű bárányfelhők.

Biztos léptű bősz nyihogó,
szökevényként nagy csavargó.
Barátságos mindenkivel,
mégsem marad meg senkivel.

Gyorsan vágtat hibátlanul,
elkószálva gazdátlanul.
Csoda zene lódobogás,
musztáng szíve oly legendás.

Szárnya nő, ha két lábra áll,
ménesének lesz varázsbál.
Táncol akár pejparipa,
míg lemegy a Nap sugara.

Álomporos most a határ,
ügetnie sem kell ma már.
Így hát tovább nem tekereg,
pázsit ágyon meghempereg.