Emlékezés

Egyetlen év volt, egy röpke pillanat,
Nem tudtam akkor, hogy a sors mit tartogat.
Megismertelek, s a világ fénybe borult,
De a boldogságunkra nehéz árnyék simult.

Egy éven át vívtad a néma, nehéz harcot,
Láttam a könnyeid, s a hősies arcot.
Úgy fogtam a kezed, ahogy csak lehetett,
De a földi létedből a tested elszökött.

De a Balaton hullámain ott ragyog a szemed,
A zöldellő lankákon még hallom a neved.
Elszöktünk a világ elől, s ott maradt a szívünk,
A balatoni szélben most már örökké együtt leszünk.

Megpihentél végül, már nem fáj semmi sem,
Lelked a fénybe ért, szabadon és szelíden.
Itt hagytál engem, de a hálám végtelen,
Hogy a társa lehettem egy nehéz életen.

De a Balaton hullámain ott ragyog a szemed,
A zöldellő lankákon még hallom a neved.
Elszöktünk a világ elől, s ott maradt a szívünk,
A balatoni szélben most már örökké együtt leszünk.

Nyugodj békében, drága Szerelmem...
A hullámok zúgása őrzi a neved.