Por

kenyérmorzsákat szór, szegény fiú, nem talál vissza
befedi nyomait gyertyafény, holdfény piszka
szemében áznak az álmok, hajuk csupa fekete víz
bukj csak el te rossz legény az éjsötét felsegít

lábnyomokban megállnak az erdőlomb árnyai és vacognak
csontüres dézsákban tört sorsok kopognak
bőrére mászik a szétfröccsenő utazás
nem lesznek csaptok sem, utánna kutatás

elveszik, elveszik, mint
mindannyian
eltűnik elmálik
végleg, nyomtalan

csuklik az isten is, mert úgy emlegetik
borszagú minden terv a kurva istenit
te ne sírj, csak hallgass, mit mondhatok
bukj el , elaltass, elporladok