Cseppsóhajban hallgatok

Most ne engedd, fogd a kezem,
magadhoz így láncolj még,
szereteted nem szerelem,
bennem mégis lángod ég.

Lassan vége már a napnak,
fogyó hold aludni tér,
vágyak olykor tüzet raknak,
testem üst, hol forr a vér.

Idő is áll, gyantaragacs,
minden percben Rád ragaszt,
elmegy az ész, a szív makacs,
Benned talál csak malaszt.


Bőröd selyme, bársony finom,
félve, féltőn érintem,
így enyhítve kínom titkon,
Kincsem lettél, fétisem.

Lüktet a vágy, feszít, reszket,
tombol mégis ott fojtom,
ajándékul kapok percet,
csóktól izzik homlokom…

Édes vulkán, forró ajkad
miben méz nektár honol,
égjek Benned, ott ragadjak,
légy mennyország és pokol

Leszek hullám, Te a csónak,
ringasd magad, énvelem,
ha ölellek, érezz jónak,
ne tudd mi a félelem


Nem valóság, csupán álom,
hint a hajnal harmatot,
felébredve, nem találom,
cseppsóhajban hallgatok.