Hajnal a parton

Kapaszkodik a Nap a sziklák szélén.
Pillantása aranyló fátyolt
feszít az ébredő világ fölé.
Néptelen partokra siet a sötétség.
Elhagyva hűtlen árnyait,
letérdepel az érkező fény elé.

Megáll a szél egy pillanatra.
Talán megigézte az új hittel,
reménnyel biztató pirkadat,
majd fürgén tovább szalad.
Vitorlák mohó ölébe bújva suttog,
szóra bírja a hallgatag árbocokat.

Álmos hullámok sétálnak a fövenyen.
Kart karba öltve csodálják
az egymásba olvadó színeket,
holt kövek függönye mögül
kibújó, ragyogó mosollyal
újjászülető életet.