lakodalom

Lakodalom van a mi utcánkba’, férjhez megy a falu legszebb lánya,
Hivatalos vagyok oda én is, de nem mennék el, ha százszor üzennék is.

Ideges lett a vőlegény násza, a vőlegényt kacsintgatni látja.
Ne kacsintgass, Jóska gyerek másra, a templomban esküt tettél rája!

Vége van már a lakodalomnak, nagy bánata van a menyasszonynak.
Forgatja a karikagyűrűjét, sajnálja a régi szeretőjét.

Esteledik, haza kéne menni, de lábam nem akar már vinni,
Édesanyám, fáj a szívem nékem, elvették a régi szeretőmet.

Este viszik a menyaszony ágyát, elvesztették a nyoszolya lábát,
De addig asszony nem fekszel az ágyra, míg meg nem lesz a nyoszolya négy lába!

Megvan már a nyoszolya négy lába, gyere, asszony feküdj be az ágyba,
Tedd a lábad V-betű formába, hadd ropogjon a nyoszolya négy lába!