Jószívű ember 2.

[Verse 1]
Nem látom azt, hogy a jószívű szerencsés,
mindig adtam időt, figyelmet, szeretést.
Mindig ott voltam, mikor senki más nem ért,
ők meg megszokták, hogy a lelkem mindig elér.

Mindig segítettem, mindig megbocsátottam,
még akkor is, mikor belül már darabokra szakadtam.
Fájt az árulás, fájt, mikor kihasználtak,
de újra hittem bennük, újra visszavártam.

[Pre‑Chorus]
Azt mondják, a jóság gyengeség,
de én tudom, ez bennem az erő, a lény.
Az élet se tudta kiölni belőlem az emberit,
de most már húzok határt, aki bánt, az nem jön vissza semmit.

[Chorus]
Mindig adtam, mindig hittem, túl sokat bíztam,
de most már látom, nem mindenki érdemli, hogy a szívemig jusson.
Jószívű voltam, de nem hagyom, hogy szétszedjenek újra,
ha nem vigyáznak rám, én vigyázok magamra – ez az új szabály, az új ima.

[Verse 2]
Nem kell mindenkit megmenteni,
nem kell mindenkinek fejet hajtva megbocsátani.
Nem hagyom nyitva az ajtót annak, aki csak fájdalmat hoz,
a jószívűség nem azt jelenti, hogy mindig mindent elbírsz.

Most már tanulok, most már lépek,
nem viszem tovább mások terhét, a tévedéseket.
Aki érték, marad, aki nem, az megy,
a szívem nem lesz többé ingyen jegy.

[Chorus]
Mindig adtam, mindig hittem, túl sokat bíztam,
de most már látom, nem mindenki érdemli, hogy a szívemig jusson.
Jószívű voltam, de nem hagyom, hogy szétszedjenek újra,
ha nem vigyáznak rám, én vigyázok magamra – ez az új szabály, az új ima.