Nincsen olyan ember, aki néha ne könnyezne. Örömében, bánatában könny fut a szemébe. A feltörő érzéseket nem lehet titkolni. Nem lehet azt rejtegetni, soha letagadni.
Az embert az életében elkíséri múltja. Ő, amit rég hátrahagyott a szívében hordja. Egy életen át bevésődött mélyen a szívébe. Magával viszi az ember ki a temetőbe.
Múlnak, percek, múlnak napok, évek. Szép volt, jó volt ez a rövid élet. Visszasírom jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni.
Visszasírom jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni. Bízni és remélni.
Nincsen olyan ember, aki néha ne könnyezne. Örömében, bánatában könny fut a szemébe. A feltörő érzéseket nem lehet titkolni. Nem lehet azt rejtegetni, soha letagadni.
Az embert az életében elkíséri múltja. Ő, amit rég hátrahagyott a szívében hordja. Egy életen át bevésődött mélyen a szívébe. Magával viszi az ember ki a temetőbe.
Múlnak, percek, múlnak napok, évek. Szép volt, jó volt ez a rövid élet. Visszasírom jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni.
Visszasírom jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni. Bízni és remélni.