Elmult egy hosszú év.

Ülök magamban és halgatok.
Hallgatom a csendben a zenét.
Hallom ahogy nékem dalol a szél.

Egyedűl várok csendesen elmult egy hosszú nehéz év

Minden percben csakrád gondolok kitudja hogy látlak e még.

Magányos éjszakák és nappalok egyedül álmodom én mert nincs már aki meghalgat nincsen kinek elmondjam én.


Elmondanám szivem bánatát de nincs akit érdekelne tán, felnézek én a magas égre ott látom a sugárzó fényt.

Aztmondom magamban suttogóm ó uram hallasz e fent tudmeg hogy az én szívem bánatos lehet hogy belevalok én.

Elmult egy hosszú bús év mindig reméltem én reméltem azt hogy jobb is lehet még de mostmár elhagy a remény.
De mostmár elhagy a remény.