Rádgondolok.

Amikor én gondolkozom a szívembe előjön az emlék, deojankor rádgondolok szemeimben a köny csorog nékem mijen nehéz ez az élet mennyi mindent tettünk mi meg ketten nehézvolt a mi múltunk nehézvolt az élet súlya nékünk deazért mi megcsináltuk gyerekeket felneveltük ketten hosszú hosszú nehéz idők megprobáltak megviseltek minket de nehéz időket akkoris elviseltük, tevoltál az asszony aki mindig felsegitett engem. Az évek elrepültek a lányaink is elmentek csendben ketten éltünk ugyan ojan boldogságban szépen.leültünk az asztalnál beszélgettünk egy egy pohárkánál deazért az ifjuságunk eszünkbe jut mostanáig nékünk ha vissza nézünk a sok nehéz évre eszünkbe jut mindig azok a boldog percek, a szerelmünket ez kötötte össze. De mostmár az a vágyam temessűk el a rossz emlékeket gondoljunk a szépre jó ra ahogy ketten lassan megöregszünk, beszélgetünk a kis padon felcsendűl egy régi nóta bennem eldalolom azt te néked tevoltál az életem értelme.