Текст песни
[Verse 1]
A vászon előtt állok, mint egy üres mezőn,
A színek bennem tombolnak, nem bújok el előlük.
Nem kell szép szó, nem kell vallomás,
A festék mondja el helyettem, amit rég nem bírtam már.
[Pre-Chorus]
Minden vonás egy sebhely,
A csend mögött ott a zajom.
Nem kérek bocsánatot,
Ez az, aki vagyok.
[Chorus]
A kép nem kér kegyelmet, én meg nem futok el,
A színek úgy törnek rám, mint egy régi, vad jel.
A vászon nem hazudik, kimondja helyettem,
Amit a világ elől régóta rejtek.
[Verse 2]
Megcsorog a festék, mint a múlt, amit cipelek,
Nem szépítek semmit, nem vagyok már gyerek.
A kezem remeg néha, de nem állok meg,
A hibáimból épül fel az egész életem.
[Pre-Chorus]
Minden vonás egy sebhely,
A csend mögött ott a zajom.
Nem kérek bocsánatot,
Ez az, aki vagyok.
[Chorus]
A kép nem kér kegyelmet, én meg nem futok el,
A színek úgy törnek rám, mint egy régi, vad jel.
A vászon nem hazudik, kimondja helyettem,
Amit a világ elől régóta rejtek.
[Bridge]
Ha egyszer minden árnyalat eltűnik,
A kezem akkor is téged keres majd.
Mert ami bennem él, az több, mint egy kép,
Ez a történet belőlem marad.
[Final Chorus]
A kép nem kér kegyelmet, én meg nem futok el,
A színek úgy törnek rám, mint egy régi, vad jel.
A vászon ordítja azt, amit én nem mondok ki,
És végre nem félek attól, aki bennem lakik.
[Outro]
A vászon mesél, és én hallgatom,
Történetek születnek, és el nem szakadom.
Fogom a kezed, míg színeket festünk,
A világ szemében újra mi éltetünk
Стиль музыки
Pop, Nostalgia, Romantic, Mystery, Melancholy, female voice