Orgonák

Nem is oly régen, csokorba szépen
szedtem a nyíló orgonát.
Májusi első vasárnap féltő
Édesanyámnak adtam át.

Gyermeki ajkam verset mond halkan
nézem a halvány kék szemét.
Átölel csöndben, s arcomon közben
érzem a gyöngéd két kezét.

Meséljetek hát orgonák
úgy ahogy régen jó Anyám
álmatlan éjjel suttogva szépen nyugtatva édes kisfiát.
Szirmotok szórjon fényeket
mondjátok el, mit nem lehet,
bár Anyám tudja, ha nem is mondja, s nem nyílik szóra szám.

Lassan felnőttem, meg is vénültem,
a jövő túl gyorsan érkezett.
Anyám is elment, az ősi kertben
emlékét őrzi egy sírkereszt.

Május van éppen, nyílik is szépen
orgona virág a lombokon.
Nézem és közben lassan egy könnycsepp
gördül le végig az arcomon.

Hiába nyíltok orgonák,
nem vár már úgy a jó Anyám.
Sajnos már régen hiányzik nékem, nem ölel két karjával át.
Fáj is a szívem oly sokat,
bontsatok másnak szirmokat,
nekem már többé hiába nyíltok illatos orgonák.
Hiába nyíltok orgonák,
nem vár már úgy a jó Anyám.
Nekem már többé hiába nyíltok orgonák.
Nekem már többé hiába nyíltok orgonák.