Történelmet írunk

Már a változás szelei fújnak, és a hamis eszmék a porba hullnak.
Nyílnak a szemek, betelt a pohár, Hisz minden elnyelt a feneketlen kosár.
De ég már a ház. és nagyok a lángok, Míg ódzkodva ropják a haláltáncot.
De nem adja a Jogart, fél a hűtlen, hisz vagyona gyarapodott a bűnben.
Várába menekülne a felelőség elől, De inog a kártyavár Nemsoká bedől.
Nem dukál eléggé a csirkefarhát-búnusz, Apad a tábor, míg lázong a sok koldus.
Ma a történelem húrjait pengeti az élet, és ki adta a lelkét, félig már véget!