Szeretlek

Valóság vagy képzelet, még nem nagyon értem, hogy ajándékul kaptalak téged.
Üresség helyett most mélyen kavarog a szívem, mert melletted csakis a biztonság az, amit érzek.

Távol vagy tőlem, mégis oly közel érezlek, nevetésed, hangod megnyugtató lelkemnek.
Minden csalódást, bántást most már elások végre, és az új feltámadást már csak neked szentelem.
Te vagy a nappalom, te vagy az éj, veled a legsötétebb éjszakán is világos az ég.
Nem félek már a holnaptól, nem gondolok a múltra, mert mindaz, amit adtál, az már a mi jövőnk titka.
Szemeid csillogása, mosolyod ragyogása életem egyik legszebb ajándéka.
Minden nap közelebb érezlek szívemhez, nem titkolom végre, kimondom, hogy nélküled tovább nem dobogna a szívem.

Legbelül a fájdalom tüze éget, de ott van a szerelem, amit irántad érzek.
Ki nem mondott szavak, elrejtett érzelmek, de a lényeg, hogy te ezt átérezd.
Minden napom, minden éjjelem csakis rólad szól.

És ha néha elgyengülök az úton,
te vagy az erő, mi visszahúz otthon.
Egy szó, egy érintés, egy halk ígéret,
és már nem félek többé az élettől sem.

Volt, hogy elvesztem a saját világomban,
csendben sírtam egy üres szobában,
de te jöttél, mint fény a sötétben,
és újra hinni kezdtem minden szépen.

Ha egyszer messze sodorna az élet,
tudd, hogy a szívem mindig hozzád téved.
Nincs az a távolság, nincs az a perc,
ami elvenné tőlem azt, amit te adsz.

Te vagy a válasz minden kérdésemre,
a nyugalom a zaklatott lelkemre,
egy érintésed mindent átír bennem,
és érzem, végre jó helyen vagyok melletted.

És ha majd egyszer csend lesz körülöttünk,
csak nézünk egymásra, és nem szólunk,
akkor is tudni fogom, mit jelentesz,
mert a szívem örökké téged keres.