viszsa

Nem hittem már, hogy visszajössz egyszer,
csak néztem a telóm, hogy ki ír éjjel.
Azt mondták, engedjem el rég,
de bennem maradt minden emlék.

Utcákon mentem, fejhallgatóval,
mintha te szóltál volna minden dalban.
Nevettek rajtam, hogy túl sok volt,
de nem tudták, mit hagytál ott.

(Refrén)
És most megint itt vagy,
mintha nem tört volna szét semmi.
A szívem még mindig nálad,
hiába próbáltam elrejteni.

És félek, hogy elveszítelek újra,
mert egyszer már fájt nagyon.
De mégis visszamennék hozzád
bármelyik rossz napon.

(Vers 2)
Képek maradtak, meg pár üzenet,
olvastam őket, mintha üzenne a jelened.
A hangod bennem ragadt valahol,
és nem halkult el, csak szólt.

Mondtad, hogy talán majd egyszer,
de én nem hittem el rendesen.
Most meg itt állsz megint előttem,
és nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel.

(Refrén)
És most megint itt vagy,
mintha nem tört volna szét semmi.
A szívem még mindig nálad,
hiába próbáltam elrejteni.

És félek, hogy elveszítelek újra,
mert egyszer már fájt nagyon.
De mégis visszamennék hozzád
bármelyik rossz napon.

(Bridge)
Lehet, hogy ez hiba lesz megint,
de inkább ez, mint hogy ne legyél itt.
Ha egyszer vége is lesz majd,
legalább volt még egy pillanat.

(Outro)
Most nem gondolok holnapra,
csak arra, hogy itt vagy ma.
És ha megint elveszítelek,
legalább tudom… hogy szerettelek.