Rabok a szigeten

Rab vagyok, űzött vad
a bezárt falak között,
de szép szívem lázad
az álarcom mögött
A rácsokon túl a tenger
gyönyörű szabad végtelen
csak keserű gyógyszer,
hamis tapasz égő sebemen
Rabságban élek
de a szívem szabad
lelkemben a gyermeki
boldogság hívogat
A falak még bezárnak,
de álmom szárnyrakél.
Azt hiszik bezártak,
de a szabadság bennem él
Hallom a külvilág zaját
a boldog nevetést
gyermeket, apát, anyát
a család szeretetét
de Idebent nevetés helyett
csak könnyesek a szemek
mert nincs más csak verés
és ragadozó gyűlölet
Rabságban élek
de a szívem szabad
Lelkemben a gyermeki
boldogság hívogat
A falak még bezárnak,
de álmom szárnyrakél
Azt hiszik elástak,
de a szabadság bennem él
Láncok csörögnek,
de nem hallgatok rájuk
Hiába gyötörnek,
nem leszek kutyájuk
Hiába kínoznak
óráról órára
hiszek az álomnak
s elfutok a nyárba
Rabságban élek,
de a tűz nem alszik el
a remény lángja a lélek
szabadon énekel.
Egy napon eljön az idő,
eltünnek a rácsok
s velük a gonosz tél
akkor majd útrakelek
elszállok mint a szél