Törött tükrök fénye

Látom a válladon a tegnapok súlyát, ahogy cipeled némán a döntések búját.
Azt mondod, elrontottad, nincs már visszaút, hogy a sorsod csak egy mély és sötét kút.

De tudd meg, a gyémánt is a mélyben születik, hol a sötétséget kínnal és nyomással mérik. Ha te romnak látod magad, én várnak nézlek, hol a repedések közt is csak fényeket értek.

Nem az határoz meg, ami egyszer félrecsúszott, nem a vihar, mi a partról messze úsztatott. Az életed könyve nem ért véget a rossz lapon, csak új fejezet kezdődik ezen a hajnalon.

Hadd legyek a kezed, ha remegne a világ, hadd legyek a csend, mi benned ismét virág. Mert akármit rontottál, az én szememben te vagy, a legszebb remény, mi soha el nem hagy.