Elengedek

versszak
Ugyanaz az utca, mégsem ismerős,
a lépteim súlyosak, a múlt túl hangos most.
A neved bennem él, de már nem fáj úgy,
csak emlék lettél, nem cél, nem út.
Pre-refrén
Annyiszor mondtuk: majd jobb lesz még,
de néha a vég is kezdetként él.
Refrén
Elengedlek most, nem haragból,
csak elfáradtam a várakozástól.
Nem lettünk rosszak, csak mások lettünk,
két szív, ami egykor együtt vert, most külön lép.
Elengedlek csendben, fáj, de tudom már,
ami nem marad, azt nem kell visszatartani.
2. versszak
A szavaid még visszhangzanak bennem,
de már nem kereslek minden üzenetben.
A hiány tanít, nem büntet meg,
megtanulom újra, ki vagyok nélküled.
Pre-refrén :
Nem minden „örökké” hazugság,
csak nem minden nekünk találták ki egymást.
Refrén :
Elengedlek most, nem haragból,
csak elfáradtam a várakozástól.
Nem lettünk rosszak, csak mások lettünk,
két szív, ami egykor együtt vert, most külön lép.
Elengedlek csendben, fáj, de tudom már,
ami nem marad, azt nem kell visszatartani.
Híd :
Ha egyszer majd rám gondolsz még,
remélem mosoly lesz, nem kérdés.
Én nem törlöm ki, ami volt,
csak helyére teszem a múltat ott.
Refrén :
Elengedlek most, és magamhoz térek,
nem vesztettünk el mindent, csak egymást éppen.
A szívem még dobban, új útra hív,
és bár fáj a búcsú, élni tanít.
Outro:
Nem győztes nincs, se vesztes itt,
csak két ember, aki tovább lép.