Vas ember

Jön a Vas ember, szikra az arca,
hozzuk a szemetet, indul a harca.
Kidobjuk mindet, ami már nem kell,
tűzre vele — láng lesz belőle.

Ropog a füst, pattan a fa,
szemét kupac ég, mint egy csata.
Nem marad nyom, mindent elvisz,
ha tűzbe dobjuk, az már nincs vissza.

Vas emberrel égetjük a szemetet,
láng ég magasra, szél viszi a pernyét.
Add ide, dobd rá, hadd lobbanjon,
hamu a vége — tisztább holnapon.

Éjben a fény, parázs a földön,
szemétből füst lesz egy szempillantás mögött.
Kemények vagyunk, ez a mi jelünk,
ha Vas ember itt van — lángba borul a helyünk.