Törött Szárnyak

"Ábrándokkal körülvéve,sors koptatta ruhájában
fárasztotta egy közeli tó kövezetét.
Miközben a tó víze mérgesen, nagyokat csapkodva
bünteti,az őt körülvevő kövek kertjét,
Alámeríti tekintétetét, hullámok sorának
s átgondolja , mihelye ebben a világban.

Fáradtan zuhan rá a partközeli padra,
élet verte szemeivel a békés látványt kutatva,
mindaddig míg , el nem ragadja az álom
s béke hullik ekkor szívére,bánatot felejti egy időre.

Álmában barát az öröm,idegen a bánat,
szívesen látná mindig a terülj asztalkámat.
Sem családja ,sem a sors románca
nem teszi ki őt a peremre,
él boldolgan,míg el nem jön az óra,
ami őt nem kímélve üti,rúgja.

Ijedten, félelemtől telíltve,tárja ki szemét,
fedezi fel ismét, nem ő a sors kegyeltje,
már nincs ereje,még ha volna is, kedve sem lenne.
A lehetőség kötelét megette az élet rozsdás vas foga,
esélyt a boldogságot tőle már nem kap soha.

Nyögdécselve, fájdalommal eltelített érzésekkel,
ugrik fel a padról,vonszolja magát oda a parthoz.
Megvető,fáradt szemekkel tekint még hátra a világra,
hol,rohanó árnyékok szánalma sem marasztalja,
előre néz és ugrik,majd a víz csendje eltakarja.