Hektár harcos

Minden reggel hatkor már kint van a földön,
Indul a traktor, a falu még csendben,
Diesel füst száll fel a hűvös ködben,
Dániel dolgozik rendíthetetlen.

Szántja a földet, húzza az ekét,
Ismeri minden barázda helyét,
Nem panaszkodik, csak teszi a dolgát,
Tudja, a termés hozza meg a holnapját.

Dániel, a traktoros, egész éven át,
A kezében van a jövő kenyere már,
Szánt, vet, arat, amíg bírja erővel,
Ez az ő útja, nem cseréli más életre fel.

OooOoooO — forog a kerék,
OooOoooO — él még a vidék,
OooOoooO — míg ő a földet járja,
OooOoooO — van jövő a határban.


Nyáron a por ül a repedt földeken,
Ő akkor is kint van kora reggelen,
Eső ha jön, vagy forrón a nap,
A munkát nem állítja meg semmi nap.

Ősszel arat, tele lesz a csűr,
A műhelyben csavar, ha valami megsérült,
Télen a traktor pihen a sarokban,
De Dániel fejben már a tavaszban.

Dániel, a traktoros, egész éven át…


OooOoooO — forog a kerék…


Nem akar mást, csak tiszta munkát,
Egy darab földet és nyugodt otthont talán,


Dániel, a traktoros, így él tovább,
A földdel együtt írja a sorsát,

(OooOoooO — forog a kerék…)
Amíg traktor zúg a határon át.