Benyeled

Regélek egy históriát, jelen kornak nagy bánatát.
Homályból létező népnek fenyegető alkonyát.
Hajdan élt őseink, dicső múltja,
mint fátyol köd foszlik tova,
ez sokaknak tumora.
Nemzeti férgeink, játszák a hazafit mind,
és csendben ellopják a hazát, miközben szétzúzzák, ami ád.
Hazudnak, hogy ha kell,
este és reggel,
nem fáradnak bele,
mert tudják, hogy benyeled.
Narancsszín ká demokrata,
fertőnek rokona,
hitvány szava pampogja,
hogy az erkölcs az mi volna.
Országunk pártjának,
a tudás nem ékes áldomás,
milliók jajjszava,
számukra senkiknek hada.
Meddig tűrsz még magyar?
Mikor fáradsz már bele?
Véreden élősködőket zavard már messze!