Miénk e föld

Ki népei vagytok, dicső Magyarok?
- Gazdánk az Isten, aki hazát adott.
Áldott e föld, ahol otthon terem.
S szívedben hordod, bárhogy legyen!
Dús mezők, kék ég, hűs patakok.
Bár merre vessen a sors, magyar vagyok.
Összeköt minket, a vérünk szava,
Ezt nem vehetik már el, tőlünk soha!

Refr.:
Megcsonkított országunk, elszakított népe! Miért nem hozott nyugalmat az igaztalan béke?
Trianon a sorsunk megpecsételője. De az Isten velünk van, imádkozzunk érte!

Békétlen a szíved, mert őseid mondják,
Szép szülőhazádat, feldarabolták.
Másoké Erdély, a zöldlombos Tátra.
Másé lett honunk, sok gazdagsága.
Árpád apánk örökét, mit reánk hagyott.
Elvették tőlünk, s a lelkünk zokog.
Könnyes a szívünk, sok sebet kapott.
De maradunk kik voltunk, mind magyarok.

Refr.:
Megcsonkított országunk, elszakított népe! Miért nem hozott nyugalmat az igaztalan béke?
Trianon a sorsunk megpecsételője. De az Isten velünk van, imádkozzunk érte!