Boltkóros vagyok

A konyhapénzből most is keveset hagyok;
Azt mondja a nejem,bizony én egy boltkóros vagyok.
Bejárom újra meg újra az egészet;
Ha nem vehetek valamit,megesz az enyészet.

Csörög az apró,a cukorkát keresem;
Ha rámegy is mindenem,akkor is megveszem.

Ez egy kényszer,mi átjárja folyton a testemet ;
Vigyáznom kell,mert még tönkretesz engemet.
Ilyenkor olyan vagyok,mint egy durcás gyerek;
Tudom,hogy mindenkinek az agyára megyek.

Csörög az apró,a cukorkát keresem;
Ha rámegy is mindenem,akkor is megveszem.

Jó lenne,ha valaki segítene végre abban;
Hogy a boltokat figyelmen kívül hagyjam.
Gyűjtsem inkább a pénzt és ne verjem el;
Mert lehet,hogy a jövőben egy szebb célra kell.

Csörög az apró,már a kenyeret keresem;
Ez az ami az élethez leginkább kell nekem.