5

Egyszer volt, hol nem volt,
egy film az Imedzsin,
John Lennon szólt,
mi meg hittünk benne, Márti és Judi.

Érettségire kéne készülni,
de mi csak dalt dúdoltunk,
„Let it be” szólt a fülünkben,
és matek helyett álmodoztunk.

Aztán jött Feri,
és lettek Mártival párban,
már akkor is tudtuk,
ez hosszú távra van.

Harmincöt év, te jó ég,
mennyi dal, meg mennyi nevetés,
mások már rég összevesztek,
mi meg még mindig bírjuk, azta!

8 éve adventkor Olivér betoppant,
Mindenki izgult, mint a filmekben szoktak,
Pálinka csillogott a kupicákban,
S a hóban taxiztunk, kacagásban!

Kupica pálinka, egy, kettő, három,
a feszültségnek annyi, csak bírjuk nevetéssel.
Hullott a hó, jött az ötlet,
menjünk a főtérre a fényeket megnézni!

Ott volt az óriáskerék,
fent a magasban billegtünk rég.
Judi sikított, Márti nevetett,
Feri azt mondta: „ha zuhanunk, én nem fizetek!”

És onnantól nem volt megállás,
bulik, tánc, vacsorázás,
ha megszólal az Ice Ice Baby,
Feri meg Olivér... hát az csúcs, baby!

Ugyanaz a mozdulat, ugyanaz a lendület,
mintha évek óta gyakorolnák ezt a „műveletet”.
Mi meg sírunk a nevetéstől,
de hát ez a mi örömünk, nem kérdés, nem tétel.

Volt Hévíz, volt Balaton,
bicikli, várnézés és napozás,
meg Pécsen szilveszterkor a hegytetőn,
éjfélkor újévi csillagfény-koccintás.

Ott álltunk, négyen,
a hidegben, pezsgővel,
és valahogy tudtuk,
hogy ez az egész – örökre szól!

És most itt, Vársonkolyoson az őszvége,
névnap, nevetés, yakuzzi és béke.
A faház fölött csillagok,
a hegyek fölött csend,

mi pedig névnapot ünneplünk,
ahogy mi tudunk: szívből, zenével.
Harmincöt év, és még mindig tart,
ez a barátság – nos, ez az igazi tartós darab!

Szóval boldog névnapot, drágáim,
legyen még sok-sok névnap, kaland!
Mert ha mi együtt vagyunk,
a világ is vidámabb egy fokkal!