Ballada

Álmok útján járok, visz a fény tovább,
Nagykárolyból indult bennem a csodavágy.
Tíz év után már látom: minden valóra válik,
nagymamám föntről őriz, s a szívem nem fél már.
Egy kisfiú voltam, ki hitt a szép jövőben,
Patriknak hívtak, s a remény élt belőlem.
A város csendje őrizte első lépteim,
de az álmaim hívtak, s követtem őket én.
Évről évre épült bennem minden vágy,
tíz év küzdelem, öröm, könny és boldogság.
Most ott állok, ahol egykor csak képzelet,
s érzem: nagymamám kíséri minden léptemet.
„Istenem, köszönöm, hogy vigyázol rám,
hálát küldök szüleimért, Józsi bátyám.”
A nevem Berki Patrik, s most mesélem el,
hogy ez a ballada rólam szól, s az álom él bennem el.
Álmok útján járok, visz a fény tovább,
Nagykárolyból indult bennem a csodavágy.
Tíz év után már látom: minden valóra válik,
nagymamám föntről őriz, s a szívem nem fél már.