Elrejtve

Ez voltam én :
szikrázó fény
egy szív alatt.

Csupa remény,
mit felmart a lét,
és széthasadt.

Hát így él a legjobb énem
elzárva, tenger-mélyen.
Túl rég, hogy felhozzam.
Meg kell, hogy gyógyítsam!

Őt : a lelket ami kettévált.
A múltat, ahol balsors járt,
hogy ne légy többé sebzett.

Óó, míg én
a csillagokon átfutnék,
és féktelenül boldog lennék.
Csak annyi kell, hogy engedd!

Te árnyékban élsz,
és elbújva félsz
de álarcod engem titkol el.

Kisebbnek látszom.
Fojtod a lángom.
Ha indulnék fékezel.

Bár újból elkezdhetném!
Fájdalmunk fénnyé tenném.
Túl nagy, hogy hordozzam,
meg kell, hogy gyógyítsam!

Őt : a lelket ami kettévált.
A múltat, ahol balsors járt,
hogy ne légy többé sebzett.

Óó, míg én
a csillagokon átfutnék,
és féktelenül boldog lennék.
Csak annyi kell, hogy engedd!

Őt : a lelket ami kettévált.
A múltat, ahol balsors járt,
hogy ne légy többé sebzett.

Óó, míg én
a csillagokon átfutnék,
és féktelenül boldog lennék.
Csak annyi kell, hogy engedd!

Őt : a lelket ami kettévált.
A múltat, ahol balsors járt,
hogy ne légy többé sebzett.