Csak te...

Szürke ég, megint rám szakad,
a város alszik, de bennem marad.
A régi nyár, mikor még hittünk,
hogy örökké tart, amit elhittünk.
Most csak nézem a képeket,
mosolyod ég benn a szívemen,
és hiába múlik az idő,
én ott ragadtam veled — örökké.
Gezdönyön csak teeee,
a fejemben még ott égsz.
Az utolsó buszon,
visszhang vagy a szívemben rég.
Csak teeee,
a dalban, amit nem írtam még,
de minden hang rólad szól,
ha lehunyom a szemem — csak teeee.
A padon ülve, a szél beszél,
még mindig érzem, hogy itt lennél.
Nevettél, mintha semmi se fájna,
most meg csak csend szól vissza rám ma.
És tudom, hogy menni kell,
de minden út visszavisz el.
A múltból szőtt emlékfonál,
még mindig hozzád láncol talán.
Gezdönyön csak teeee,
az éjben visszhang a neved.
Akármerre nézek,
minden árnyban téged kereslek.
Csak teeee,
még mindig bennem égsz,
a szívem halkan suttogja,
hogy csak teeee...