FIGYELJ MÁR RÁM (ha tudsz)

Reggel megint nullán, a kávé meg se hat,
a figyelemem roamingon van, nem jön haza.
Listák, határidők, meg a belső zaj,
én csak próbálok fókuszálni, de minden szétfolyik, mint a zaj.

Mert én csak figyelni próbálok, ha tudok, ha bírok,
a világ üvölt, én suttogok, hogy maradjak tisztán, szabadon.
Ha eltűnök, az nem menekülés, csak pihen a fejem,
ADHD – ez nem hiba, ez az én ritmusom, emberem!

A rend a fejemben: urban legend,
a fókuszom: szenteltvíz, ami kicsordul minden csendben.
Minden impulzus csábít, minden fény megéget,
de a káosz közepén – ott van valami szent.

Mert én csak figyelni próbálok! – (ha tudok, ha bírok!)
Nem kell sajnálat, csak tér – (hadd legyek én, aki vagyok!)
A zűrzavarom ritmus, a hibáim szimfónia,
ADHD – három betű, de benne egy univerzum lakik!