Eszter Gomba Esztergomban

[Verse]
Eszter, a gomba, a föld alól pattan,
kalapjával a napot is bezárja halkan.
Tölgy alatt született, bükk mellett nőtt,
szellő vitt, eső áztatott, gyökérből erőt.

Zsebében spóra, a táskában moha,
"Merre megyek ma?" kérdi, bár kicsit tompa.
Esztergomba indul, a térképen paca,
de a szíve hajtja, kalandja csupa csoda.

[Chorus]
Eszter gomba, gurul Esztergomba,
szárral és spórával, a vágy már tomban.
Eszter gomba, Esztergomba tart,
minden lépésével egy új világ vár.

[Verse 2]
Piros villamos, kalapja alá búj,
kerekek kattognak, a táj pedig új.
Bazilika látványa a spórát is rázza,
Eszter kalandja most épp a csúcspontját várja.

Séta a Duna-parton, naplemente fest,
"Eszter vagyok, gomba, de a város engem les!"
A macskakövek alatt titkokat talál,
de vajon a városlakók észreveszik már?

[Chorus]
Eszter gomba, gurul Esztergomba,
szárral és spórával, a vágy már tomban.
Eszter gomba, Esztergomba tart,
minden lépésével egy új világ vár.