Szükségem van rád (2025)

Rém álmokkal keltem fel.
Cikáznak a fények vibrál a szememben.
A kép, fáj a fejem a szívem hevesen ver.
Ott voltam és te is ott voltál a sötétben csendben ketten.
Lágy szellő fújdogál közben elsárgul, elfáradt kavarja fel lassan emelkednek.
Majd egy közeli pocsolyába leesnek.
Én nézlek téged közel vagy és mégis messze.
Egy földre szállt angyal vagy te nekem.
Az ágyon ülök lassan fel és fogom meg a fejemet.
Valóságból a rémálomba vissza, feldereng.
Mennék feléd, de valami árnyék szerű jön érted alig tudom kivenni, hogy mi lehet.
Mintha függönyt húznának a szemeim elé, páztázom a tere, de nem lellek.
Értelmetlen az egész ahogy a látásom visszanyerem.
Ott állok magányosan a sötétben, az utca lámpa unottan villan egyet.
Hiányzol, érzem, hogy kellesz, szükségem van rád bébe, azt akarom, hogy te légy a szerelmem.
Nem kell más, nem látlak kereslek, elindultam, közben a pocsolyába a falevelek ráléptem, egy autó jön dudálva, jelzi hogy nézz már körbe ember.
Nem látod, hogy épen azt teszem?!
Csak őt keresem, de nem lelllem.
Hideg, rideg levegő ér el engemet.
Tovább megyek a pislákoló lámpafényben úgy érzem örökre elvesztem.
Egy nagy fény szinte robbanva ér földet előttem le szemeim elé kezem teszem.
A fény oszlik el és meglátom őtet nézem és ő is nézem engemet.
Megyek lassú léptekből váltok futásra mint aki most eszmél mi is lát feldezzem, hogy nincs drog bennem, nekem te vagy az bébe.
Elindult felém a földre szállt angyal és végre elérem.
Hirtelen két karomban tartom, szorosan magamhoz ölellem.
Erre újra félébredek a jelenbe, szívem gyorsan ver, az izzadság beterített, fáj a fejem, agyalok, pörgettem.
Ez most mi volt? Lihegek közben, de
Tudom, hogy egyszer meglelem őtet,
S többé el nem eresztem, ő kell!