Még

Még
Még néhányat csap a hullám
A víz tükre simulva
születik meg az életen
életem vize már
kisimulva feszül arcotok elé
de nem látjátok magatok benne
bár foncsora minőség
a nőiség előjogán a Természet Mosolyán
át mutatja arcod és azt a harcot
mit vív a világ veled és velem
de nem látod mert akaratod
hályogot borít rád
és az orrodig enged csak nézni
Innen meg kicsap
a tengernyi jóság
és magával sodorja
elfolyó vízen át az ősi
emberi értékkel, de mértékkel mért szívedet
Mely nem szedett össze az Úton semmit
Üres bádogként kongva gurul már
És nem hiányzik senkinek
És természetes ez mindenkinek