FECSKEMADÁR-2025

Röpködnek a fecskék, készülnek az útra,
Felkészültek ők a hosszú vándorútra,
Messzire repülnek, távoli országba,
Hosszú út odáig, ami őket várja.
Együtt utaznak majd a viharos széllel,
Közben találkoznak ezernyi veszéllyel.

Árván maradt fészek gazdát visszavárja,
Reménykedik, gazda újra megtalálja.
Szomorú hisz mostan üresen maradt,
Vágya, hogy jöjjön már tavaszi fuvallat,
Elhagyatott fészek oly szomorú látvány,
Mikor lakik benne csak a csendes magány.

Elég volt már télből, hideg éjszakából,
Ébredezik a NAP a téli álmából.
Néhány fecskemadár odafent az égen,
Hazatalált hozzánk ebben a kékségben.
Fecskék hozzák tavaszt, tavasz ígéretét,
Hátukon cipelik langyos leheletét.

Hányszor voltam fecske, távoli országban,
Messze a hazától, mindig visszavágytam,
Itt ahol őseink sírján virág nyílik,
Maradjon mi hazánk, egészen a sírig