Forró napok emléke bennünk még itt él, A napok melegsége lassan útra kél. Távoli vidékek ezt már nagyon várják, A Nap leheletét magukhoz csábítják.
Világos nappalok egyre rövidülnek, Az este árnyai korábban ébrednek. Elküldik aludni hamarabb a Napot, Felkeltik korábban est-hajnal csillagot.
Csillagoknak fénye pihenésre buzdít, Őszi nap melege bágyadtabban hódít. Üzeni életnek, miért kell sietni, Az idő múlását hogy lehet követni.
Érlelni gyümölcsöt őszi Nap fényénél, Pergetni a magot még langyos szellőnél. Tarkára festeni élő leveleket, Télre készíteni kicsinyke rügyeket.
Madárcsicsergéstől csendesednek kertek, Az ősz érkezéskor új helyet keresnek. A vándormadarak már együtt csevegnek, Téli hideg elől délebbre repülnek.
Messzire elszállnak, távoli országba, De visszatérnek majd a kedves hazába. Onnan a távolból csoda hozza őket, Megkeresik itthon azt a régi fészket.
Messze még a tavasz, szél rázza a fákat, Haldokló levelek elhagyják az ágat. A szendergő természet lassan lenyugszik, Várja már a telet, mikor majd aluszik.