ŐSZ

Forró napok emléke bennünk még itt él,
A napok melegsége lassan útra kél.
Távoli vidékek ezt már nagyon várják,
A Nap leheletét magukhoz csábítják.


Világos nappalok egyre rövidülnek,
Az este árnyai korábban ébrednek.
Elküldik aludni hamarabb a Napot,
Felkeltik korábban est-hajnal csillagot.


Csillagoknak fénye pihenésre buzdít,
Őszi nap melege bágyadtabban hódít.
Üzeni életnek, miért kell sietni,
Az idő múlását hogy lehet követni.


Érlelni gyümölcsöt őszi Nap fényénél,
Pergetni a magot még langyos szellőnél.
Tarkára festeni élő leveleket,
Télre készíteni kicsinyke rügyeket.


Madárcsicsergéstől csendesednek kertek,
Az ősz érkezéskor új helyet keresnek.
A vándormadarak már együtt csevegnek,
Téli hideg elől délebbre repülnek.


Messzire elszállnak, távoli országba,
De visszatérnek majd a kedves hazába.
Onnan a távolból csoda hozza őket,
Megkeresik itthon azt a régi fészket.


Messze még a tavasz, szél rázza a fákat,
Haldokló levelek elhagyják az ágat.
A szendergő természet lassan lenyugszik,
Várja már a telet, mikor majd aluszik.