Állmatlanság

Kutatom a hogy legyent, de már félek a holnaptól, már félek a holnaptól mert tudom
hogy bajt jelent, mert már hiszem hogy bajt jelent, és már érzem, hogy képtelen

vagyok bármire mert szétcsúsztattam az életem.

Mikor jön az este már előre félek, az álmatlanság kegyetlen méreg mert csak halmoz
mert csak karmol tépi a húsom és szorít a falhoz, mert a lelkem képtelen úrrá lenni a
végzeten, amit magamnak okoztam, amit csak magamnak okoztam!
Talán csak magamnak okoztam, de érzem mindenütt a környezetemen át hisz vissza
üt, visszaüt és mardos, és már csontomat éri, de már nem fáj, de már nem fáj. Nem
tudom már ki kicsoda nem tudom már mi micsoda mi mit jelent, ki kit jelent, Fizettem nagyon drágán, de csak aprót kaptam vissza, és érzem, hogy a nincstelen lesz a jutalmam,

nincstelen lesz majd az én jutalmam.

Mikor jön az este már előre félek, az álmatlanság kegyetlen méreg mert csak halmoz
mert csak karmol tépi a húsom és szorít a falhoz, mert a lelkem képtelen úrrá lenni a
végzeten, amit magamnak okoztam, amit csak magamnak okoztam!
Nem akartam rosszat csak nem bírtam már tovább pedig nem látom a hogyant és
nem vágyom már sehová. Nem mennék vissza, de már előre sem vágyom de itt sem
maradhatok így már így aludni is kár most, de ha tudnám sem tenném mert félek az
álmoktól, mert már lelkemet izzasztja, mint egy rémület a távolból.

Mikor jön az este már előre félek, az álmatlanság kegyetlen méreg mert csak halmoz
mert csak karmol tépi a húsom és szorít a falhoz, mert a lelkem képtelen úrrá lenni a
végzeten, amit magamnak okoztam, amit csak magamnak okoztam!
Nem tudom már honnan van még bennem erő, és ha nem lesz valaki aki add majd
nekem erőt, ha nem lesz majd valaki aki add majd nekem erőt. Mikor jön az este már előre
félek, az álmatlanság kegyetlen méreg mert csak halmoz mert csak karmol tépi a
húsom és szorít a falhoz, mert a lelkem képtelen úrrá lenni a végzeten, amit

magamnak okoztam, amit csak magamnak okoztam.