MŰLT ÉS JÖVŐ

Évtizedek szálltak, vissza már nem jönnek,
Elmentek messzire, szivárványt keresnek.
Színes fényhidat a távol messzeségben,
Fénysugarak útját odafent az égben.


Gyöngyöket gyűjtöttek évek kosarába,
Örömöt elvittek fel a Mennyországba.
Siratom az időt könnyek árjaival,
Visszavárnám múltat a kedves bájaival.


Minden édes percét magamhoz ölelném,
Nehéz napok súlyát örömmel cipelném.
Szívesen átélném gyermekkor álmait,
A felnőtté válás gyermeki vágyait.


Kergetnék lepkéket árokpartok szélén,
Keresnék virágot az utaknak mentén.
Boldogan elvinném az Édesanyámnak,
Mutatnám előtte az Édesapámnak.


Minden egyes mesét újra elolvasnék,
A tündérvilágban nagyokat sétálnék.
Magammal vinném az összes testvéremet,
Odaadnám nekik minden örömömet.


Jöhet egy nagy ugrás álmok világában,
Szétváltak az utak a felnőtt országban.
Isten kegyelméből tündérlányt találtam,
Családi kincsekre, gyermekekre vágytam.


Kistündér gyermekek áldását megkaptuk,
Gyermekkor csodáját újra megláthattuk.
A meseországban együtt sétálgattunk,
A tündérvilágban együtt bolyonghattunk.


Az idő kereke így jár körbe-körbe,
Elviszi az időt végtelen jövőbe.
Keresi az ember a szivárvány hídját,
Átkelve a hídon, folytathassa útját.


Fényből épült hídon fény-országba jusson,
A szeretteire fényben rátaláljon.
Örökélet titkát mindig is kereste,
Csodálatos titok, mely ide elvezette.