A nap sugara táncol a vízen, majd tovább repül s az arcodon pihen. Vakítóan csillog a végtelen tájon, Míg szemem ellát, a kékséget látom. Nyugtat a partra vetett hullámok moraja, Sirályok kiáltásának éles a visszhangja. Fullasztó a meleg és forró a homok, A tengeri szél testednek sós párát hozott. Fordulj meg kérlek, láss egy másik képet, Mögötted a hegyek bizalmatlanul néznek. Óvják az eléd terülő mesebeli partot, Ne félj tőlük, vállald bátran az arcod. Eltörpül az ember lábainál állva, Köddé válik az óriás a sötét éjszakába`. Öreg tengerész pipázik a padon, Matrózfiú készenlétben ücsörög a taton. Így állnak a halászhajók egymás mellett sorba, Horvátország legszebb tengerpartja.