bnh

[intro]
[verze1]
Hófehér sziklák, a tenger sója
megfesti mind a napfény csókja
Tenger morajlik, a nap tüze ég,
sziklák közt szárnyal az esti szél.
[chorus]
hullámok játéka a mélyből kiált,
a természet festi az örök csodát.
Minden kapaszkodás egy új remény,
a végtelen felett, az ég peremén.
[verze2]
ahogy virrad sziklamászók árnya,
kapaszkodik a sziklafalak titkába.
Kezeikben az erő, lelkükben a tűz,
köztük a feszülő kötél, ami összefűz
[chorus]
hullámok játéka a mélyből kiált,
a természet festi az örök csodát.
Minden kapaszkodás egy új remény,
a végtelen felett, az ég peremén.
[verze3]
A sziklák megsúgják titkukat
fent a végtelen kékség hívogat
Egyensúly, játék a gravitációval,
szívük összhangban dobban a tájjal.
[chorus]
hullámok játéka a mélyből kiált,
a természet festi az örök csodát.
Minden kapaszkodás egy új remény,
a végtelen felett, az ég peremén.
[outro]
A nap felizzik, vakít a kő,
a bátor lélek most álmot sző
Ott, ahol ég és föld összeér,
mindig vár egy újabb esély